Tegnap érdekes riportot hallgattam a rádióban, mely arról szólt, hogy a szülőknek  fontos a gyerekeikre figyelniük, de nem szabad túlzásba vinni, mert káros lehet.

Ha egy családon belül több gyerek van, akkor nem szerencsés dolog, ha kategorizáljuk a gyereket. Az első szülött okos, a második lusta, a harmadik szorgalmas stb. Ezzel a megkülönböztetéssel címkéket akasztunk gyerekeinkre, melyek lehetnek jók és rosszak. Mi a veszélye ennek? Ha gyerkünk lusta a tanulásban, akkor képesek vagyunk lejjebb vinni a mércét az elvárt eredmény tekintetében, ő pedig beleéli magát ebbe a helyzetbe, hogy nem képes olyan teljesítményre, mint a testvére. Mit tehetünk?  Éreztessük vele, mondjuk el neki, hogy ugyanazt a célt, teljesítményt várjuk el tőle is.

A címkézés veszélye abban áll, ha önmagában kezd el működni és vezérelni kezdi gyermekünk életét.

Gyermekeink megkapták félévi bizonyítványukat, mely egy formatív, segítő értékelés tanulónak és szülőnek egyaránt.

Nem a világvége, ha gyenge a a félévi értesítő, mely nemcsak gyerekünk teljesítményéről árulkodik, hanem arról is, hogy többet kell vele törődnünk, jobban kell rá figyelnünk. Akár jók, akár rosszak a jegyek, a szorgalmi időszak közepe a legalkalmasabb idő arra, hogy átgondoljuk mit kellene másképp csinálnunk. Egy-két rossz jegy még nem tragédia, sokkal jobban kell figyelnünk akkor, ha több tárgyból, komoly mértékben, hirtelen romlik a tanulmányi eredmény.

Gyermekünk  eredményét nem szabad csak az iskolai teljesítménye alapján megítélnünk. Nagyon fontos, hogy érezze odafigyelünk rá, és nekünk számít az, hogy mit csinál az iskolában.

A tanulásnak örömteli élménynek kell lennie, fontos, hogy ne stresszként élje ezt meg.

Legyünk tisztában gyermekünket érintő örömökkel, gondokkal!

Beszélgessünk vele rendszeresen, hogy mi volt az iskolában! Napi 10-15 perces beszélgetés javíthat tanulmányi teljesítményén, és szókincse is bővül.

Ha jó tanuló gyermekünk kedvetlen, nincs önbecsülése, ez a tanulás súlyos gátló tényezője, melyet meg kell szűntetnünk.

Szülői támogatásra, biztatásra van szüksége, hogy ne menjen el a kedve a tanulástól, természetesen a realitások figyelembevételével. Így tudja, hogy mi az, amin változtatnia kell, de önbecsülésében erős marad.

Kedves Szülők!

Itt az idő a gyermekünkkel való alapos beszélgetéshez! Te már megtetted?

A legtöbb szülő számára ismerős a fenti cím. Milyen sokszor halljuk gyermekeink szájából, hogy nem akarnak tanulni. Óvodásként még örömmel, lelkesen várják az iskolát, aztán ahogy elkezdődik, pár hónap elteltével már menni sem akarnak, nemhogy tanulni.  Ha a gyerek nem szeret tanulni, akkor valami baj van, és el kell gondolkoznunk, mik lehetnek az okok.

Az elsődleges okot abban látom, hogy az iskola hirtelen - egyik pillatatról a másikra - kemény szabályok közé szorítja a hat-hét éves gyerekeket (Pl.: nem szólalhatnak meg órán, amikor nekik fontos mondanivalójuk lenne, 45 percig ülniük kell, csak arra figyelhetnek, amit a tanító néni mond vagy tesz stb.).

A másik ok, hogy megszűnik a játék, a játékosság, ami előtte az egész napjukat kitöltötte.  A gyerekeknek igényük van a játékra, amit a legtöbb iskolában figyelmen kívül hagynak. Úgy gondolom, hogy a játékon keresztül kellene megtanítani az olvasást, írást, számtan, hogy azt érezzék a gyerekek, ők egy kalandtúrán vannak, ahol csodálatos dolgokat fedeznek fel. Tudjuk, a valóság nem ez.  

Harmadik okként a szeretet hiányát említem, ami a legtöbb iskolában hiánycikk. ( Tisztelet a kivételnek!)  Óriási a tanítók felelőssége, szeretniük kell(ene) minden tanítványukat, ezt kimutatni feléjük, gondoskodónak ("anyáskodónak") lenni velük. Azt az elvet vallom, amit egy idős pedagógustól hallottam: " ... ha a tanító elront valamit a gyerek oktatásában és nevelésében az első négy évben, az egy életre el lesz rontva". Az iskoláknak nem csekély felelősségük van abban, hogy a gyerekeink meg szeretik-e a tanulást, örömöt vagy kudarcot fog-e jelenteni nekik a későbbiekben.

Mit tehetünk szülőként, hogy gyerekünk szeressen tanulni?

Motiváljuk Őket! Mondjuk el gyerekeinknek, tudjuk, hogy a tanulás nehéz és fárasztó erőfeszítés, ezért nem jó tanulni. De tudni jó azt a sok-sok mindent, amit csak a tanulásra szánt erőfeszítéssel sikerül elsajátítanunk.

Biztassuk Őket! Képesek bármit megtanulni, ha ők is akarják. Ismerjék meg önmagukat! Legyenek sikeres emberek! De a siker elérése többnyire attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek olyan képességeket, készségeket elsajátítani, amelyekkel meg tudunk birkózni az előttünk álló kihívásokkal.

Fedeztessünk fel gyerekeinkkel olyan tanulási technikákat, amelyek segítenek nekik elsajátítani a tudnivalókat, ezáltal könnyebbé, gyorsabbá, hatékonyabbá válik tanulásuk.

"Az, hogy miben hiszünk, annak az eredménye, ahogyan gondolkodunk. Ha helytelenül gondolkodunk, helytelenül hiszünk is. Ha helytelenül hiszünk valamit, helytelen lesz a megvallásunk. Más szóval, helytelen lesz a beszédünk.

Minden a gondolkodásunkon múlik!" (K.E.Hagin)

Hogyan kapcsolódnak a fenti gondolatok a tanuláshoz?

Mi, szülők oly sokszor tanácsoljuk gyermekeinknek, hogy higgyenek önmagukban, képesek sokkal jobb eredményeket elérni a tanulásban vagy bármely dologban. Mindig pozitívan, a sikert borítékolva  álljanak egy-egy feladat elé: legyen az felelet, dolgozat vagy vizsga. Ezért nem elhanyagolható, hogyan gondolkodunk - szülők és tanulók - a tanulással kapcsolatban. Nemcsak a gondolatok, hanem a kimondott szavak is erősíthetnek vagy gyengíthetnek bennünket. Rabságban tarthatnak vagy szabaddá tehetnek. Ha a gyengeségről, a kudarcról, a sikertelenségről beszélünk, azért tesszük, mert a gyengeségben és a kudarcban hiszünk. Soha ne mondjuk gyerekünknek, hogy rossz, rosszul tanul, nem képes mecsinálni a feladatait stb. Miért? Mert Ő ezt el is hiszi magáról. Sőt, mi is ezt hisszük róla. Pedig ez nem igaz!  Öntudatlanul is azt valljuk meg, amit hiszünk: ..." Mert a szívnek teljességéből szól a száj." (Mát.12,34)

Megdöbbentő, hogy az embereknek, így a gyerekeknek is mekkora hitük van a helytelen, rossz dolgokban! Ha ugyanazt a hitet a helyes dolgokra fordítanák, sikeresek lennének. Ha a hiányosságaikról, a kudarcaikról beszélünk a gyerekeinknek, akkor szükséget és hiányérzetet építünk ki bennük, ami elhatalmasodhat az életükön. ( A miénken is.)

Ha a sikerről, a jó eredményekről, az örömről beszélünk, akkor azok teljesednek meg a mi és gyermekeink életében. Ha viszont nem hiszünk, elbizonytalanodunk abban, amit megvallottunk, akkor nem fog működni a számunkra.

Kedves Szülők!

A gyermekeink és magunk életéért felelősséggel tartozunk. Mindig tőlünk függ, hogy kezdünk-e valamit a problémáinkkal, melyek közül csak egy a tanulás.  

 A mai naptól fordítsuk a magunk és gyermekeink gondolkodását a helyes irányba, hogy a sikerrel kikövezett úton haladjon életünk!       

Szerencsés helyzetben vagyok. Harmadikos fiamnak szinte semmilyen nehézséget nem okoz a tanulás, nagyon könnyen veszi az akadályokat. A hétvégén egy szöveges matek feladatlapot hozott haza, ami  beugró volt egy matekversenyre. A feladatok a logikus gondolkodásra épültek. Nagy gyorsasággal nekiállt, de rövid idő elteltével feladta, hogy ő nem érti és nem tudja megcsinálni.   Arra biztattam, hogy önállóan gondolkozzon, mert neki kell rájönnie a megoldásokra.

Fél óra elteltével gyerekem hozta a feladatlapot, hogy elkészült. Az öt feladatból kettőt sikerült kikövetkeztetnie, három hibás volt. "Anya, segíts!"  Odaültem mellé, újra olvastuk a feladatokat. Hogy lássam, megértette-e miről szól, milyen kérdésre kérik a választ, kértem, mondja el saját szavaival. Máris megtaláltuk a megoldás akadályát: szavak, melyeket nem értett.  Tisztáztuk az ismeretlen szavak jelentését,  majd rajzot készíttettem vele. A szómagyarázatok és a rajzos ábra hatására egyszercsak homlokára csapott, hogy ő ezt érti. Nagyon örült, hogy a megoldásra ő jött rá, én csak az ahhoz vezető út akadályainak felismerésében segítettem.

Azt az álláspontot képviselem, hogy a tanulásnak értelmesnek kell lennie, vagyis a gyereknek meg kell értenie, amit tanul, önállóan kell gondolkoznia. A szülő soha ne adja a gyerek kezébe a kész megoldást, csak az ahhoz vezető technikában segítsen!   Ahhoz, hogy gyermekünk elérje az értelmes, önálló tanulást, hozzá kell segítenünk, nem szabad magára hagynunk. Soha ne szidjuk meg azért, ha valamit nem tud, vagy nem sikerül neki, hiszen Ő a tanulással kapcsolatban egy akadályba ütközött. Következetes, rávezető kérdésekkel segítsük gondolkodását, hogy a felmerült akadályt meg tudja szüntetni, és sikerélmény legyen számára a tanulás. (Pl.: Megértetted-e a feladatot? Mondd el mit tudtál meg? Mire kell választ adnod? Érted-e a szavak jelentését? Készíts rajzot! stb.) 

Kedves Szülők!

Higgyünk gyermekünkben és pozitív irányba erősítsük önbizalmát, hogy képes legyen a legnehezebb feladatok megoldására, legyen az tanulás vagy az élet bármely területe!

Vége a tanév első félévének, kicsik és nagyok hazavitték munkájuk gyümölcsét, a bizonyítványukat. Vannak, akik dicsekedhetnek vele és vannak, akik nem.

Év elején még a tanulásról és ezzel együtt a sikerről álmodozva lépett be sok-sok gyermek az iskola kapuján, hogy megpróbál javítani  eddigi tanulmányi eredményén és tanulási szokásán. Sajnos sokuk számára az álmok nem teljesedtek be, hanem elsüllyedtek. Ez a legtöbb esetben súlyos következményekkel jár. Ám ez egyáltalán nem szükségszerű, hogy  továbbra is így legyen.

Gyermekünk tanulmányi eredménye nemcsak azt a tényt bizonyítja, hogy jól vagy kevésbé jól végezte munkáját, hanem azt is, hogy az iskolában alkalmazott hagyományos tanítási módszerek nem képesek megfelelni  elvárásainak. A tanárok biztosak abban, hogy amit tesznek az helyes, és legtöbbször a tanulókat hibáztatják, ha eredménytelenek a tanulásban. Aki lassabban dolgozik, azt lustának tartják, aki nem értette meg a tananyagot, azt gyenge képességűnek, és ezzel elérték azt, hogy gyermekünk megutálja a tanulást és az iskolát. Pedig tanítani úgy kellene, hogy a gyerek rácsodálkozzon és bámulattal fedezze fel  a tanulás végtelen birodalmát.

A tanulásnak egy igazi kalandnak kellene lennie, ezzel szemben az unalom és a monotonítás jellemzi. Minden gyermekben megvan a késztetés és képesség az élvezetes tanuláshoz. Kedves Olvasó! Nem kivétel ez alól a Te gyermeked sem!

Ha az iskola nem vagy csak csekély mértékben elégíti ki ezt a vágyukat, akkor nekünk, Szülőknek kell törekednünk erre.

Ne szidjuk meg a gyereket a kevésbé jól sikerült bizonyítványért, vagy a gyengébb osztályzatokért! Tárjuk fel a tanulási problémák okait! Beszélgessünk el vele, hogy mi az, ami számára nehézséget jelent a tanulásban: van-e olvasási nehézsége, megérti-e a szavak jelentését, megfelelő-e tanári magyarázat, tud-e figyelni?

Próbáljunk közösen új tanulási módszereket kitalálni, ami gyermekünkhöz közeláll, erősítsük meg önbizalmát, hogy Ő is képes jól és örömmel tanulni!

Mi Szülők, néha apró dolgokkal tudjuk megalapozni gyermekeink iskolai sikerét. Ne várjunk vele, kezdjük el még ma!