Tegnap érdekes riportot hallgattam a rádióban, mely arról szólt, hogy a szülőknek  fontos a gyerekeikre figyelniük, de nem szabad túlzásba vinni, mert káros lehet.

Ha egy családon belül több gyerek van, akkor nem szerencsés dolog, ha kategorizáljuk a gyereket. Az első szülött okos, a második lusta, a harmadik szorgalmas stb. Ezzel a megkülönböztetéssel címkéket akasztunk gyerekeinkre, melyek lehetnek jók és rosszak. Mi a veszélye ennek? Ha gyerkünk lusta a tanulásban, akkor képesek vagyunk lejjebb vinni a mércét az elvárt eredmény tekintetében, ő pedig beleéli magát ebbe a helyzetbe, hogy nem képes olyan teljesítményre, mint a testvére. Mit tehetünk?  Éreztessük vele, mondjuk el neki, hogy ugyanazt a célt, teljesítményt várjuk el tőle is.

A címkézés veszélye abban áll, ha önmagában kezd el működni és vezérelni kezdi gyermekünk életét.