Előző írásaimban a képességek fejleszthetőségéről volt szó. Az eredményes képességfejlesztés első feltételeként azt említettem, hogy ne fogadjuk el az örökléselvűséget, azaz a képességek megváltoztathatatlanságáról szóló tételt. Írásom végén felsoroltam néhány főbb feltételt, de ez a felsorolás nem tartalmazta a projekció kérdését, márpedig ez is az eredményes fejlesztés akadálya lehet.
A projekció magyarul belevetítést jelent.
Projekcióról beszélünk, ha a tanár kialakít magában egy képet a tanulóról; képességeiről, munkabírásáról, személyi vonásairól, s e kép alapján neveli, értékeli őt. (Sajnos a gyakorlatban és hatásában sok azonosságot mutat az előítélettel és a jóslással.)
Vizsgálati adatok bizonyítják - melyet egy "jó" és egy "rossz" iskolában végeztek -, hogyha a tanulóknak azonos tanulási lehetőséget biztosítunk, teljesítményeik egyezőek lesznek, vagyis nem tudjuk megkülönböztetni a "jó" és a "rossz" osztályt, mindegyik iskolában azonos teljesítményt nyújtottak a jók, a gyengék, a közepesek.
A projekció jelenségét egy sor mindennapos eseményben is felfedezhetjük. A padon ülő fázós nagymama rákényszeríti a pulóvert futkározó unokájára, a szülők nem tudnak reggelizni, hát a gyereknek sem adnak.
Bárhonnan hozunk is példákat, arról van szó, hogy véleményünket a valóság kellő vizsgálata nélkül érvényesítjük, s így szükségképpen összeütközésbe kerülünk vele.
A pedagógiai tevékenység eredményessége nem attól függ, hogy mit gondol a pedagógus a gyerekről, milyen vonásokat tulajdonít neki, hanem attól, hogy milyen lehetőségeket biztosít fejlődéséhez.
Ha alaptalanul könyvelünk el egy tanulót jónak és adunk neki jó érdemjegyeket, vagy rossznak és adunk neki gyengéket, egyaránt nem segítettük elő személyiségfejlődésüket. Gazda nélkül csináltunk számvetést - ahogy a szólás tartja. Azaz: mindössze a legfontosabb személyt, magát a gyereket hagytuk ki, a maga valójában.
Kedves Szülők! Megtapasztaltátok-e már a projekciót a gyermeketek iskolai életében?
Kérlek, írjátok meg véleményeiteket! Addig is szép napot!
