Szülőként tapasztalom, hogy a magyar iskolarendszer nem működik hatékonyan. Folyamatosan pénzhiányra panaszkodnak, pedig egy iskola sikeres műkédése nem elsősorban a pénz kérdése, hanem az emberségé, milyen emberek irányítják és dolgoznak benne.

Mitől lehet jó egy iskola?

Attól, ha barátságos a légkör, védelmet tud nyújtani a gyereknek és ösztönzi őt a világ felfedezésére, akár egy jó családi otthon. Nem az a jó iskola, amelyik szuper felszereltséggel büszkélkedik, vagy folyamatosan méri a gyereket, vagy többlet tudást önt a fejébe. Ezeknél  sokkal fontosabb a pedagógus személye, hogy ő hogyan, milyennek látja a gyereket, felismeri-e azt, hogy mi érdékli és milyen irányba tudná előrevinni a fejlődését. Munkájával, módszereivel hozzá tudja-e segíteni a gyereket ahhoz, hogy a meglévő képességeit új ismeretekkel bővítse? A legfontosabb feladata pedig az, hogy emberi kapcsolatokat építsen ki a tanulóval, hogy megismerje őt, mert csak így tudja meg, hogy mi érdekli, és csak így tudja a legjobbat nyújtani az ő fejlődéséhez. Egy iskola attól lehet jó, ha a tanár és diák közötti kapcsolat a bizalomra épül, nyitottságra, őszinteségre, hitre.

A gyerekben bízni azt jelenti, hogy elérhető legyen a számára a tanár, ha segítséget kér, és segítsen olyan mértékben, ahogy azt igényli - és nem többet!

A mai iskola sajnos gátakat szab a gyereknek, pontosan szabályozza, hogy mit, mikor, hol, hogyan tanuljon. Az iskola azt gondolja, hogy neki kell valami újat betáplálni a gyerek fejébe, mintegy tölcséren  keresztül öntik a száraz ismeretet, még akkor is, mikor már rég "kicsapott" az egész. A mai iskola arra a tévhitre épít, ha a gyerek rossz jegyet kap, az inspirálni fogja őt a jobb tanulásra, vagy egy beírás, osztályfőnöki megvátoztathatja addigi magatartását. Valójában a rossz jegyek, beírások elkeserítik őt és elveszik kedvét a tanulástól.

Az iskolában a gyreknek kellene kérdeznie, a felnőttnek válaszolnia, ezzel szemben az kérdez, aki tud, és az válaszol, aki nem tud. Hát ezért van az, hogy a kisgyerekek az iskolába lépésük után nemsokkal elvesztik óriási tudásszomjukat.

Nem véletlen, hogy szülőként is egyre sürgetőbbnek érzem a közoktatás reformját, de sajnos fényévekre van tőlünk.