Az iskolai érettségről már írtam korábbi cikkeimben, ahol megfogalmaztam, hogy a gyerekek érésének üteme más és más, ezért fontos, hogy egyéni fejlesztést tudjunk biztosítani a fejlődésben elmaradt gyerekek számára. Fejlesztés és nevelés játékkal? Igen!

Úgy gondolom, hogy a gyerekek által kezdeményezett játék, különösen a szerepjáték alkalmas a gyerek élménygondolkodásának fejlesztésére, a későbbi ismeretszerzésre történő testi és szellemi megfelelés elősegítésére.

A játék közbeni spontán ismeretszerzés, a felfedezés, az önálló alkotás szinte korlátlan lehetőséget ad   gondolkodásának fejlesztéséhez. A játék hatással van a gyerek gondolkodásának, értelmi képességének kibontakoztatására. Fejlődik az észlelés, megbízhatóbbá válik a megfigyelés, tartósabbá az önkéntelen és a szándékos figyelem, az emlékezetbe vésés képessége. A "mintha" helyzet megteremtése, a helyzetekbe beleélés az érzelmeket és ezen keresztül az értelmet gazdagítja.

A "mondjuk, hogy-ok" létrehozása, átélése, a játékesemények szüntelen formálása mozgásban tartja a gyerek képzeletét.

Akkor lesz a játék valóban értékes, ha a gyerek sokszor emlékek, érzelmek, kívánságok révén hozzákapcsolódó új mozzanattal gazdagítja, ha értékesíti benne tapasztalatait, gyakran érzelmekhez tapadó emlékfoszlányait, és ezeket új helyzetekben találékonyan, képzeletgazdagon dolgozza fel. Tanulja a hasonlóságok és különbségek észrevételét, az összefüggések felismerését. S minthogy saját fejlődési-érési tempójának megfelelően ragadja meg az egymást követő eseményeket, ezek mint saját élmények intellektuális örömet jelentenek. Az öröm pedig, továbblendíti az embert, újabb indítékot adva  a cselekvéshez.