Kedves Szülők!

Már javában tart a nyári szünet, gyerekeink önfeledten élvezik a pihenést, a játékot. A napokban azon gondolkodtam, hogy vajon min múlik egy oktatási intézmény ( óvoda, iskola ) belső törekvése és ezen belső törekvésének minősége. Véleményem szerint azon, hogy az adott intézmény pedagógusa törekszik-e arra, hogy minél pontosabban érzékelje a gyerek pillanatnyi állapotát, értse megnyilvánulásait, minél jobban figyeljen a gyerekre, vagy elsősorban azt ambicionálja, hogy a gyerek figyeljen minél jobban rá, vagyis a pedagógusra. Amíg ennek a fontosságát át nem élte a nevelő ( pedagógus és szülő is ), addig nincs esélye arra, hogy hatni tudjon a gyerekre. Egyre többször hallom szülőktől, pedagógusoktól, hogy nem tudnak hatni arra a gyerekre, akit nevelnek.

Újra a játék szerepét szeretném hangsúlyozni, hiszen:

• a gyakorló játék a tárgyi funciójú indirekt tanulás egyik formája,
• a játék és a tanulás nem választható szét,
• a szerepjáték szimulatív tanulás.

Fontos, hogy tudatosítsuk: a játék a gyerek érdeklődésének, tevékenységének, kínos és kellemes élményeinek, magának az érzésnek, a fejlődésnek a feszültségeit vezeti le, s mint ilyen, mással nem pótolható.

A lényeges kérdés mégis az, hogy a gyerek megnyilvánulásaira figyeljünk, s ehhez igazítsuk saját támasznyújtó, játékban és tanulásban segítő-fejlesztő magatartásunkat.

Ha mi felnőttek ( szülők, pedagógusok ) figyelünk a gyerekre, akkor tevékenységével, szavaival, érdeklődésével, elakadásaival, feszültségeivel ő motivál minket arra, hogyan segítsünk, és nem elsősorban nekünk kell motiválnunk őt annak érdekében, hogy ő figyeljen ránk. ( Folyt. köv. )

Neked mi a véleményed, tapasztalatod? Írd meg nekünk!