Mi szülők mindannyian a saját gyermekünk érdekeit tekintjük fontosnak, és hajlandók vagyunk  tenni gyermekünkért, rengeteget foglalkozunk vele, mindent megteszünk, hogy segítsünk neki.

Sokan keresünk segítséget a tanulási gondokra, ezek közül az egyik laggyakoribb probléma, hogy gyermekünk figyelme elkelandozik, nem akar az osztállyal együtt dolgozni, nem készíti el a házi feladatot vagy sokat küszködik vele, öntörvényű, de ez mellett nagyon értelmes és tehetséges a gyerek.

A nemzetközi szakirodalomban sokat lehet olvasni olyan nagy hírűvé vált emberekről, akik gyerekkorukban hasonló tünetet mutattak. Vigasztalásként szülőtársaimnak hadd meséljem el Winston Churchill példáját, aki a XX. század legnagyobb államférfija volt, aki irodalmi Nobel-díjat kapott a II. viilágháborúról írt könyvéért, aki amatőr festő volt, és külön könyvet adtak ki tréfás és bölcs mondásaiból.

Churchill nagyon nehezen boldogult az iskolában. Kezdetben a közepesnél rosszabb tehetségűnek tekintették. Nem tudott figyelni. Nem érdekelte a görög, a latin és gyenge volt matemetikából is. A harmadik iskolájában tanárai felfigyelte arra, hogy szereti a történelmi elbeszéléseket és az angolt. Háromszor ismételt egy osztályt. A görög és latin nyelvet tanító tanára látta, hogy "valami van a fiúban", ezért különórákat adott neki, melyek teljesen eredménytelenek voltak. Tanára mégis bízott benne, eltűrte makacsságát, hogy csak azzal volt hajlandó foglalkozni, ami érdekelte.

Mi következik számunkra a történetből?

1. Próbáljunk olyan iskolát és tanárokat keresni gyerekünknek, akik észreveszik gyerekeinkben az egyedit, amit érdemes kihozni belőlük. Nem a negatívumot hangsúlyozzák, nanem azt, amit tud.

2. Nem érdemes sem az iskolában, sem otthon azt erőltetni, ami nem megy a gyereknek.

3. Kapja meg szakemberektől - logopédus, fejlesztő pedagógus, pszichológus - a helyes segítséget.

4. Békén kell hagyni!!! El kell fogadni, hogy úgy teljesít, ahogy. Nem szabad megszégyenítő, kudarcos helyzetekbe sodorni.

Az, hogy sikeres lesz-e gyermekünk az életben az nem azon múlik, hogy közepest vagy jelest kapott fizikából.

Hiszem, hogy a nagy hírűvé vált emberekhez hasonlóan, gyermekeink nagyra hivatottak, és ha kivárjuk, jelentős teljesitményekkel gazdagíthatják környezetüket vagy akár a világot.