Az óvodás kisgyerek még erős érzelmi kötődésben él, ezért jó lenne, ha az  általános iskola első két osztályát egységesnek tekintve az óvodához közelítenék, így biztosítva gyermekeinknek az érzelmi kötések folyamatos lehetőségét.

A valós gyakorlat az, hogy az iskola éles váltásra kényszeríti a kisgyereket az óvoda és az iskola között. Az óvodát igyekszik arra szorítani, hogy - legkésőbb - nagycsoportos korában iskolára készítse fel, "fegyelmezze" a gyereket. Gyakran halljuk tanító néniktől, hogy a gyerekek nem tudják nyugodtan végigülni az órákat, felállnak, kinéznek az ablakon, beszélnek stb. Aki ismeri a kisgyrekek életkori sajátosságait, az tudja, hogy ezek a panaszok értelmetlenek, mert a gyerek életkora előrehaladtával impulzivitása csökken, lehiggad. Ez egy folyamat eredményeként valósul meg, és nem egyik pillanatról a másikra.  Ha a kisgyerek impulzivitását fegyelmezéssel elfojtjuk, akkor a kreativitását is elfojtjuk.

Mint tudjuk, az alsó tagozat első három évfolyamán nincs osztályzás, félévkor és év végén szövegesen értékelik a tanulókat. A gyakorlat sajnos mást mutat - legalábbis tanév közben - sokszor a szülők nyomásának engedve, vagy csak erre hivatkozva a tanító néni kihirdeti, hogy a piros csillag csillagos ötöst ér, a piros pont ötöst, a fekete pont egyest.

Ezzel már az első osztály első heteiben kezdetét veszi az a teljesítményhajsza, amely megrontja az iskola légkörét, a tanárok és tanulók lehetséges kapcsolatát, a tanulók természetes kíváncsiságát, és megrontja a gyereket körülvevő családi légkört is.

Elindul egy hajsza a pedagógus és a szülő részéről is. Mindketten a gyereken keresztül tudják elérni céljukat, aki gyakran ellenáll akaratuknak, meghiúsítja szándékukat.

A legtöbb szülő - köztük én is - leküzdendő akadálynak érzi az iskolát. Minél magasabb osztályba lép a gyermek, annál inkább. Nem a megismerés helyének tekinti, ahol személyisége kibontakozhat, hanem egy olyan hivatalnak, amely képes arra, hogy rosszindalatú minősítésével akadályozza, vagy kegyes pártfogásával előbbre segítse a gyereket az életútján.

Elhibázott dolog az iskolákban, hogy az első és a második évfolyamot nem kezelik egységként. Addig is - szülőként és tanárként - arra kell törekednünk, hogy gyermekünket az életkorának megfelelő hatások, megfelelő formában érjék, melyekre megfelelő módon reagálhat.