Az iskolával kapcsolatban szinte minden embernek  elsőként  a tanulás jut az eszébe. Ilyenkor visszagondolunk saját iskolás éveinkre, pedagógusainkra, tanulmányi eredményeinkre. Nem akarom tudományosan magyarázni a tanulás fogalmát, hiszen ezt már megtették nálam okosabb emberek, én a szülő szemszögéből és tapasztalatából szeretnék néhány dologra rávilágítani a tanulással kapcsolatban.

Azt gondolom, a tanulás  maga az élet. A kisgyerekek világa titokzatos, érdekes és vonzó, melyet minden érzékszervükkel fel akarnak fedezni. Óriási kitartásuk van, nem rettennek meg az akadályoktól és nem vesztik el türelmüket, ha hibáznak. Amikor megszületik gyermekünk,  élete első pillanatától kezdve tanul. Amikor először felsír, a sírás az első nyelve. Nem szavakból áll, de mégis kifejez valamit, amit majd később a nyelv jobban tud kifejezni.  Aztán később a hangokat ad ki, ahogy a játékokat megfogja, ezeket a hangokat összerakja szavakká, majd összekapcsolja az élet dolgaival, így megtanul egy nyelvet. Nem tanítja senki, csak teszi a dolgát, tapasztal, érzékel és megfigyelései következtében egyre előrébb jut. A tanulás a kisgyereknek addig, amíg nem kerül be valamelyik iskolába, egy tapasztalatszerzés, felfedezés, melyet önállóan képes elérni, egy kaland, mely olyan hétköznapi a számára, mint a légzés. Az otthon, a szülő biztosítja a tanulás feltételeit azzal, hogy szeretetet, biztonságot és szabadságot ad a felfedezéshez.

Ez a fajta tanulás kellene, hogy példaként szolgáljon az iskolai tanuláshoz, de ezt nagyon sokan szem elől tévesztik, vagy el is felejtették már.  Az iskola ezzel szemben a gyereket arra készteti, hogy más módon tanuljon, mint ahogy azt eddig tette. Ez ahhoz vezet, hogy gyermekünk addigi jó tanulási szokását feladja és helyette az iskolában szokásos tanulási módra szokik át. Passzívan ül az iskolapadban, ahol a tanár elmondja a tananyagot, majd visszakérdezi azt. Leszoknak a kérdésekről, mert ha "rossz" kérdést tesz fel, akkor kinevetik, vagy akár megszégyenítik, ezért inkább nem kérdez. Így épül le fokozatosan a gyermeki kiváncsiság, és lép helyébe, a folyamatos versengés és megmérettetés miatt, a szorongás. Ezért utálják még a jó képességű gyerekek is az iskolát.

"Miért tesznek fel a tanárok kérdéseket, amikre tudják a választ? Ha egy iskolában kérdések hangzanak el, akkor azoknak tanulóktól kellene jönniük." ( A.S. Neill)

Ha nem a tanuló és az ő érdeklődésének, igényének megfelelő tananyag áll egy tanítási óra középpontjában, akkor eltűnik a tanulókból az érdeklődés, magatartási zavarok alakulnak ki.

Egy gyerek akkor tanul jól, ha érdekli, izgatja az, amit tanul. A tanulásnak aktív folyamatnak kell lennie, melyben megnyilvánul gyermekünk akarata, szándéka, önállósága. 

Kedves Szülők!

Vajon miért van olyan sok magatartási és tanulási problémával küszködő gyerek napjainkban? Így születtek? Ugyan, dehogy...

Gyermekeink jóval nagyobb képességgel rendelkeznek, mint amit jelenlegi oktatási rendszerünk ki tud belőlük hozni. Ideje, hogy segítsünk rajtuk! Van megoldás!