Kedves Szülők!

Egyik ismerős anyukával találkoztam a múlt héten, aki azt panaszolta, hogy hatodikos kisfia nem tud önállóan tanulni, elvárja, hogy ő mindennap tanuljon vele. A gyerek még a könyveit sem veszi elő addig, amíg anyuka mellé nem ül.  Együtt, közösen haladnak szépen sorban a megtanulandó tantárgyakon. Mindenképpen változtatni szeretne ezen a helyzeten, de nem tudja, hogyan tegye mindezt.

Akkor, amikor kicsi gyermekünk mellé ülünk - még 1., 2. osztályban - , hogy segítsük, irányítsuk a tanulását, nem gondolunk bele, hogy a gyerekkel együtt tanulni mennyi veszélyt rejt magában. Mi a veszély? Az, hogy gyerekünk ezt megszokja és a későbbiekben - lásd a fenti példát - ezt elvárja, sőt megköveteli a szülőtől.

Az önálló tanulást különböző dolgok akadályozhatják. Melyek ezek?

1. Gyermekünk olvasási, szövegértési problémával küzd: nehezen olvassa el a szöveget és nem érti, hogy mit olvas. Megoldás: gyakorlás. Mindennap egy 10-15 soros szöveg hangos olvasása, és a szavak jelentésének tisztázása.

2. Nem tudja, hogyan kell tanulni. Nem ismeri a különböző tanulási technikákat, melyek könnyebbé, gyorsabbá teszik a tanulást.

3. Nem önálló az élete, mindent a szülő szabályoz. Hagyjuk hadd legyen önálló, bízzuk meg olyan dolgokkal, amikben ő dönthet és felelősséget vállal.

4. Nagyon erős lelki kötelék fűzi a szülőhöz, elsősorban az anyához. El kell engednünk a gyekünket, ne ragaszkodjon túlságosan egyik vagy másik szülőhöz.

5. Túl nagy elvárások a gyerekkel szemben. Ne támasszunk magas elvárásokat a tanulással kapcsolatban: ha négyest kap, akkor ne nyúzzuk azért, hogy miért nem ötöst hozott.

Kedves Szülők! Azt gondolom, hogy az édesanyának kell meghoznia a döntést ahhoz, hogy változtatni tudjon ezen a rossz gyakorlaton.  Ki kell deríteni, hogy mi az az ok, ami miatt fontos a gyereknek, hogy az anya vele legyen a tanulás alatt. Meg kell erősíteni a gyermek önbizalmát.

Kedves Szülők! Szeretném kérni a véleményeteket, Ti hogyan oldanátok meg a fenti esetet?

Sikeres és szép napot kívánok.

Leira